Sorra jutnak eszembe azok a – jellemzően élő szóban előadott – kommentárok, amiket különböző élethelyzetekben tapasztaltam, és nem kevésbé alávalóak. Leírok néhányat, noha mindegyik kissé helyzetfüggő, de kíváncsi vagyok, titeket is illettek-e már ilyen, vagy hasonló megjegyzésekkel, vagy netán tudtok-e bármit hozzáadni a listához.
- “Te az ilyenekre miért keresel rá?!” – Természetesen youtube-videók kapcsán jön elő, hisz tudjuk, amikor elkezdesz szörfölni az interneten, könnyen a “weird part”-on találod magad. Néha úgy érzem, szinte esélytelen, hogy megoszd ezeket az ismerőseiddel, mert ők azt akarják hinni, te céltudatosan írtad be a keresőbe, hogy “dancing man wearing a horse mask cooks wild mushrooms”.
- “De nem adóztad le!” – Legyen szó a legkisebb összegről, amit mondjuk a szomszéd néni vágott hozzád hímes tojás helyett, amikor meglocsoltad Húsvétkor, tapasztalatom szerint mindig van valaki, aki okosabb akar lenni a “vagyonosodás” kérdésében, még ha az csak egy kispályás keresetkiegészítés is legyen.
- “Ez most hogy jutott az eszedbe?” – Személy szerint csapongó a gondolkodásom: kb. ránézek egy fűszálra, és eszembe jut valami róla, aztán arról is, végül (5 másodperccel később) olyan gondolat hagyja el a számat, ami önmagában teljesen randomnak tűnnet. Csomószor veszem észre, hogy várnom kell egy adott élethelyzetre, amihez kapcsolódóan joggal mondhatom el, ami eszembe jutott, és ez gáz! A fenti megjegyzést hibáztatom érte.
- “Na EZ az igazi first world problem.” – Szerintem ez a jó öreg “Afrikában éheznek” komment modern verziója. Tényleg, nehogy már panaszra merd nyitni a szádat, amikor nem a harmadik világba születtél (bármi is legyen az, ugye…
- “A best practice alapján így kell.” – Tudjuk, mi a best practice: valami szabály/szokás, ami nincs leírva ugyan, ezért nem ismerhetjük, de a másik (állítólag) pontosan ismeri, mert hát ő jártas ezen a területen. Lényegében “Ne ugass bele! Ezen a pályán én vagyok a sztár… szerintem.”
Ennyit tudtam összeszedni. Remélem, ismerősek lesznek.