Pofavizit


A nő még egy utolsót igazított a férje nyakkendőjén, mielőtt kopogtak volna az ajtón. A férfi egy ideges szusszanással jelezte, mennyire szükségtelennek tartja a gesztust, de a főnöke által szervezett partiról is hasonló volt a véleménye.
– Ne feszengj! – mondta a nő. – Buliba’ vagy. A munkádban éppen eleget feszengsz.
– Minek ez az egész hülyeség? – dühöngött a férfi, egész halkan, nehogy meghallják. – Egy pofavizit nem változtat semmin. Hétfőtől ugyanúgy fog kezelni, mint eddig.


– Ebbe most ne menjünk bele. Felelős beosztásra vágysz, ahhoz pedig ki kell bírni néha egy estét a kollégáiddal.
– Annyira kellemetlen lesz munkán kívül találkozni velük, pláne a főnökkel. Azzal nem lehet beszélni! Egy tudálékos hülye, aki mindent jobban tud mindenkinél! Nem hiányzik ez nekem. Mindegy, majd iszom egy kortyot, aztán…
A nő fenyegetően a férje felé mutatta ujját.
– Egy… kortyot! Nem többet! Tudod, mi lesz, ha iszol!
– Már ne haragudj, de múltkor azt mondtad, cuki voltam berúgva.
– Igen, mert olyankor tényleg aranyos vagy, viszont gátlástalanul őszinte is. Én végighallgattalak, mit gondolsz másokról, és a sírig őrzöm a titkodat, de a kollégáidnak ezt nem kell hallaniuk. Képzeld csak el, mi lenne belőle, ha itt megeredne a nyelved…
– És ha az orrom alá tolják a piát? Azt se csinálhatom meg, hogy csak én nem iszom.
– Jó, ha az orrod alá tolják, akkor elfogadhatod, de akkor is csak kis kortyokat ihatsz, és húzd el sokáig. Két órával később is ugyanazt a poharat akarom látni a kezedben.
A férfi elkomorodott.
– Nehezen viselem, hogy ugyanúgy kezelsz, mint a főnököm.
– Drágám, megmondtam már neked: csak azzal lehet így bánni, aki hagyja! A közös megélhetésünk érdekében kérlek, ne… igyál… sokat! Szerinted meggyorsítaná az előléptetésed, ha a főnököd elé állnál, és azt mondanád, ő egy… várj, hogy is volt? Ja, igen! Egy „tésztaképű zsírdisznó”.
– Jól van, megértettem! Próbálok nem inni, csak annyira ideges vagyok. Szívem szerint hazamennék veled, befeküdnék az ágyba és sorozatokat néznék.
– Hidd el, nekem is több kedvem lenne hozzá, de ezen túl kell esni.
A nő felemelte a kezét, hogy bekopogjon.
– Felkészültél?
A férfi bólintott.
Abban a pillanatban, hogy megérintette volna az ajtót, az hirtelen kitárult. Szemben állt velük a férfi rettentően túlsúlyos főnöke.
– No, a díszvendégek! – A szájából áradó cefreszag megütötte az orrukat. – Már csak rátok vártunk. Jó hírem van, haver! Te leszel a bíró az ivós játékunkban.
– Ívós játék? – illetődött meg a férfi.
– Igen. Ki kell találni, milyen számra gondolt a másik. Ha nem találom el, iszom egyet. Ha eltalálom, ő iszik egyet. És ha nincs egyetértés közöttünk, akkor…
– Igen?
– Akkor a bíró dönti el… hukk… és iszik egyet.