Porcica

– Elkelt! – csapott az asztalra a kikiáltó… szerencsére. Többet nem fizettem volna egy vázáért. Sose érdekeltek az antik dolgok, mégis az utóbbi időben ráuntam az otthonom egyhangúságára. Úgy gondoltam, érdemes lenne feldobni egy kicsit, némi életet vinni bele. 
Ebben a műkincsben volt valami különleges, amitől valahogy újnak tűnt, annak ellenére, hogy a katalógus szerint tizenhatodik századi.
Hazaérve kis híján elejtettem, miközben a kilincsel babráltam. A macska is a lábam körül cirkált, csak hogy megnehezítse a dolgom. Egyenesen a kandallóhoz siettem. Óvatosan a párkányra tettem, a könyvek mellé.
– Majd később keresek neki egy jó helyet! – jelentettem ki. – Gyere, cicus! Megetetlek.
Belefészkeltem magam a fotelba és hosszasan néztem. Vizsgálgattam a vonásait, az alakját, a díszeket rajta. Így nézne ki egy antik váza? Sosem volt még dolgom régiséggel. Csodálattal töltött el a törékenysége. Talán nem is nyúlok hozzá többé. Elképzeltem, mit tartottak ebben ötszáz évvel ezelőtt. Bizonyára virágokat, mint minden rendes vázában. De akkor miért van rajta fedél?
Fárasztó napom volt. A délutáni kávé is kimaradt, ezért ültő helyemben elaludtam. Egy órával később csörömpölés zaja ébresztett. A macska éppen leugrott a kandallópárkányról. A váza a földön hevert, szilánkokra törve. Fekete por szállt fel, s lassan szétterjedt a nappaliban. A következő pillanatban már engem is körbelengett. Megéreztem a szagát. Fojtogató volt és büdös.
– Ez nem is váza! Ez egy urna! – döbbentem rá.
Hosszasan töprengtem a szilánkok között heverő pernyét nézve. Hogyan fordulhatott elő ilyesmi? Tán az árverésen értettem félre valamit?A macska közben megkörnyékezte a grafitszürke halmokat. Nagyot dobbantottam, nehogy belepiszkítson. Kinek a hamvai ezek egyáltalán?Kimentem a konyhába. Megragadtam a partvist és a lapátot, aztán visszaigyekeztem a nappaliba. A por addigra leszállt. Lassan összekotortam egy nagyobb kupacba. Ekkor elfogott a nevetés.
Sokba került – gondoltam. – Hamar elmúlt. Annyira nem is volt szép, de legalább életet hozott az otthonomba.