A Gyűrűk Ura

Adott egy 12 éves fiú, aki nagyon szeretné, ha szeretne olvasni, csak éppen „daydreamer”, és hamar ráun az elhatározásaira. Aztán elmegy a szüleivel moziba, megnézni a Gyűrű Szövetségét… másnapra be kell szerezni a könyveket. Ismerni akarja a világot, részt akar vállalni a kalandokban, még jobban át akar élni mindent, amivel a vásznon találkozott.
Mindezek után a három kötet 14 évig porosodik a polcon.
Szomorú, de sajnos ennyi idő kellett hozzá, hogy megérjek a Gyűrűk Urára.
http://tolkiengateway.net/w/images/thumb/9/97/Ted_Nasmith_-_
Storming_the_Bank.jpg/298px-Ted_Nasmith_-_Storming_the_Bank.jpg

Tolkien munkásságának általános felmagasztalása nem alaptalan. A belefektetett munka, amely minden egyes oldalon, sőt, minden soron megmutatkozik, mondhatni példátlan. Az író világteremtő képessége olyan erős volt, hogy azzal egy egész műfajt alapozott meg. A leggyakoribb gondolatom az olvasás közben mégis az volt: „Hogy a francba lehet ennyit írni?”


Számos érdeme közül a minőséget és a kitartást értékeltem a legjobban. Lenyűgözött a történetmesélés előtti odaadás… nem is az, hogy valaki 10 évig írjon valamit, mert a mai világban (de még a régiben is) megesik az ilyen. Attól esett le az állam – saját írói tapasztalataim fényében -, hogy Tolkien ezt a hatalmas kézirat mennyiséget (valóban kézzel írt jegyzetek kötegeiről beszélünk) saját bevallása szerint két ujjal alakította nyomtatott formává, majd a hibák kijavítása érdekében végigment újra az egészen és szintúgy begépelte. 

Ráadásul csak egy háttérmunkáról van szó, tekintve, hogy J.R.R. fő műve a Szilmarilok lett volna. Frodó és társai történetét csak kiegészítésképpen csinálta, hogy legyen mire levetítenie kreált mitológiáját.

Mesteri alkotás ide vagy oda, nem leszek rest szót ejteni a hibákról. A tény, hogy régi, még nem tesz valamit hibátlanná.
Tolkien művében is akadnak logikai bakik, így például, amikor Samunak eszébe jut, hogy ott rejlik a hátizsákjában egy tündekötél, amit még az előző kötetben kapott, nekem arról árulkodik, hogy az író maga is megfeledkezett erről a körülményről. Persze ez nem baj, mert ez tesz egy alkotást kézzel foghatóvá, valóságossá.
Kicsit zavart az is, hogy a történet gyakran leragad olyan dolgoknál, melyek a nagy események és a háttérmunka fényében jelentéktelenek. Oldalakon keresztül boncolgatja azt, ami engem annyira nem érdekelt, de ez inkább az én hibám.
Nagyon kíváncsi voltam a mítoszra… hogy Eregion miért Magyalföld, vagy hogy mi történt a Holt-Lápon, azonban ezekre az általam vágyott részletességben a mese nem tért ki, vagy éppen csak megpendíti a lant húrjait, aztán zengeni hagyja.
Szintén nekem felróható, hogy életem ezen szakaszában kevés időt szántam az olvasásra, így átmeneti életvitelem mellett napi 1-2 oldalt tudtam haladni, amely valljuk be, kevés ahhoz, hogy az ember elmerüljön ebben a világban.
http://ingyenkonyvek.com/wp-content/uploads/2014/09/GyU2.jpg

Érdekes jelenség, hogy minden ma született fantasy-t Gyűrűk Ura koppintásnak, minden fantasy írót Tolkien-copycat-nek titulálnak, holott sokan megfeledkeznek arról a tényről, hogy a nagymester maga is koppintottaKözépfölde történetét. Minek után nyelvészprofesszorként sokat tanulmányozta a finn Kalevalát, vagy az óangol Beowulfot, valamint alkotó ember lévén önálló nyelvek és ahhoz tartozó mítoszok kidolgozásával kísérletezett, evidens, hogy mindebből egy saját munka született. Ahogy A „sosem volt” eredetiség c. cikkemben leírtam, nem érdemes felhánytorgatni ezeket az alkotóknak, hisz valahonnan szereznünk kell inspirációt, s gyakran egy modellt kell mintául vennünk ahhoz, hogy bizonyosak legyünk alkotásunkban.

Sokat tanultam a műtől és a művésztől: az alaposságot, a költői, epikus hangnemet, az alázatot, kitartást, a mesélés szeretetét, a szépírást és még sorolhatnám. Hatalmas lendületet adott, és ami még értékesebb, a műveimet is más köntösbe öltöztetem, mióta mélyrehatóan megismerkedtem Tolkien munkásságával.