Nemkívánatos Gyógyhatás

Enyhén borús volt az ég a királyi család látogatása napján, ám amikor a delegáció megérkezett a parlament elé, a nap kisütött. Ez volt az első alkalom, hogy az aprócska enklávé államfőjét és feleségét az országban fogadták… egyben az utolsó is.

Minden protokollszerűen történt, így az üdvözlés, a vendéglátás és a vezetők beszélgetése zökkenőmentesen zajlott.

Délelőtt 10:40 körül Őfelsége furcsán kezdett viselkedni. Hosszú percekig palástolta, ám végül beismerte, hogy fokozódó hasi fájdalmakra panaszkodik. Nem sokkal később házastársa hasonló tüneteket produkált.
Azonnal kórházba szállították őket. A trónörökösről és az ifjú hercegről a Királyi Gárda gondoskodott, a hazai rendvédelmi erők közreműködésével kísérték őket a szálláshelyre.
A főorvos vizsgálta meg a házaspárt. Ételmérgezést állapított meg, nevezetesen a Clostridium Botulinum nevű baktérium toxinja okozta mérgezést, melyhez beadta az előírt antibiotikumot.
A fájdalmuk nem múlt. Sőt, egyre erősödött. Fájdalomcsillapítót adtak nekik.
Őfelsége és a Királynő fájdalma végül is abbamaradt, azonban testük ijesztő mértékben kezdett vizesedni. Tömegük – szinte egy időben – a másfélszeresére nőtt, bőrük színe is elváltozott. Arcukra rádagadt a bőr, így ábrázatuk pufókká és kétségbeesetté vált.
A főorvos összehívta a csapatát. Egyeztetésüket követően megegyeztek abban, hogy vízhajtót kell nekik adni, bármennyire is nagy kockázattal jár a túlzott gyógyszerezés.
A pontosan adagolt készítmény nem hozta meg a kívánt hatást, furcsa mód befolyásolta a mentális állapotukat. A betegek halandzsázni kezdtek tőle. A tolmácsuk is értetlenül hallgatta szavaikat.
Bőrük pirosodni kezdett kisebb fuvallatok hatására. A főorvos kísérletképpen ráfújt Őfelsége egy kisebb bőrfelületére, mely ettől húsig lebomlott.
Azonnali elkülönítésük vált szükségessé.
Az államapparátus ekkorra felállította rendkívüli döntőbizottságát, mely úgy határozott, a királyi házaspárt át kell szállítani az ország legfelkészültebb kutatólaboratóriumába, megelőzve állapotuk további romlását, hogy ezzel elejét vegyék egy nemzetközi krízishelyzet eszkalációjának.
12:43-kor két mentőautó szállította át őket. Az út mindössze 24 percet vett igénybe, ám ez elég volt arra, hogy a páciensek bőre majdnem teljesen elvörösödjön.
Légmentesen elzárt kórteremben helyezték el őket. Az oxigén szintet alacsonyan tartották, a felfokozott bomlási folyamat ezáltal észrevehetően lassult.
A kutatólaboratóriumban csakhamar egybegyűlt az orvostársadalmi elit. Egyetértettek abban, hogy nem tudják, hogyan kezeljék a házaspárt. Vírusra gyanakodtak, azonban sosem találkoztak még hasonló tünetekkel.
Eközben a közegészségügy nyomozó csoportja utánajárt a királyi család minden korábbi lépésének, lemodellezte aznapi napirendjüket és próbált értékelhető információkat gyűjteni a kezelést megkönnyítendő.
Ahogy telt az idő, a betegek teste egyre inkább kezdett elkásásodni. Bőrük akár a habarás, kenőcsként mállott le róluk. Ábrázatuk és tudatuk egyaránt megváltozott. Sírtak, mint két újszülött, a szavak pedig, amelyek elhagyták a szájukat, összefüggéstelen gügyögéssé satnyultak.
Mindennél előbbre való volt az állagváltozás megakadályozása, ezért a csoport kifejlesztett egy egyedi készítményt, mely várhatóan megköti a betegek testét.
Ekkorra a páciensek szinte teljesen elvesztették emberi küllemüket.
A készítmény kis felületen alkalmazva azonban cseppfolyósította a megkeményedett rész körülötti kásás húst. Őfelsége jobb combján egy arasznyi folt a csontjáig elfolyt, közepén vöröslő szigetként éktelenkedett egy megkötött húsdarab.
Sietve átszállították őket a terápiákhoz használt úszómedencéhez, révén a labor korábban rehabilitációs intézményként üzemelt. A leeresztett medencét feltöltötték az ipari mennyiségben előállított készítmény hígabb formájával.
Ezután hevederbe rakták, és egy daruval beeresztették őket.
Csak nagyon kevés hús maradt belőlük, az is percekre volt a végleges elfolyástól. Csontjaik elszíneződtek, koponyájuk lassan előbukkant arcuk mögött. Csodálkozva szemlélték saját halálukat, mely immáron elkerülhetetlen volt. Fájdalmat nem lehetett látni rajtuk.
Az orvos csapat feladta a küzdelmet. Kudarcot vallottak. A két páciens pillanatokra volt a haláltól.
Belső szerveik lassan megmutatkoztak. Egymásba gabalyodó beleik elernyedtek és a készítménybe hullottak. A bordáik mögött rejlő szívük kitartóan lüktetett.
A korelnök jelezte a fejleményeket a külügyekért felelős miniszternek, ő pedig továbbította a Király államtanácsosának, aki bizonyos esetekben helyettesíteni volt hivatott a méltóságot.
A tanácsos délután 14:03-kor megjelent a medencénél, szemügyre vette a két csökevényt, majd kijelentette:
– Ezek nem a Király és a Királynő! Ők ételmérgezés okán haltak meg, még a mentőautóban, 12:45-kor.
Ezután visszavitette magát a szigorúan őrzött szálláshelyre.
Mikor belépett a királyi házaspár lakrészébe, ahol a delegáció várta, demonstratíve letérdelt a trónörökös elé, együttérzően a szemébe nézett, aztán fennhangon így szólt:
– Éjen a Király!
Büntetőeljárás indult az ünnepi kóstolókat szolgáltató cég képviselőjével szemben. A vád gondatlanságból elkövetett emberölés volt. A bíróság döntését az időközben lezajlott fogyasztóvédelmi hatósági eljárás is segítette. Egy évbe tellett, mire megtörtént a felelősségre vonás.
A holtnak titulált alanyok nem haltak meg. Egészségük – a tudomány általános felfogását meghazudtolva – kifogástalan volt. Halandzsának tűnő beszédük feltérképezhetővé vált, a nemzetbiztonsági szakszolgálat nyelvészei egy ötszáz szavas szószedetet állítottak össze azon kifejezésekből, melyek az egyes, illetve a kettes páciens reakciói alapján értelmet nyertek.
A szókészlet főként a diplomáciai protokoll-gyakorlat körére korlátozódott.