Az ismeretlen Dracula

Dracula „valódi” története úgy tűnik, nem hiába ismeretlen. A legendára éhes népség nehezen fogadott volna be valaha is egy ilyen maszlagot. A történelmi akkurátusság kérdéskörét most hagyjuk, hisz ez a film nem más, mint mese. Sokkal nagyobb bűn a felületesség és a klisék előszeretettel történő használata.
A főhős, Vlad gyermekkorában a törökök rabszolgája volt, s miközben azok ellenségeivel küzdött, szépen lassan elit harcossá, azaz a hírhedt „impalátorrá” nőtte ki magát. Aztán egy ponton elengedte a múltját és hazatért… Ez az egész előtörténet már eleve biceg, no de szégyen rajtunk! Jobban kellett volna figyelni a töri órákon!
Havasalföldön egyébként minden szépen és jól működik. Az érzelmi szál Vlad és felesége közt olyan vattacukor-szerű, hogy általa simán képződik egy pár perces ablak, amíg kiugorhatunk sörért. Még a „Dracula-kastély” is olyan monumentális, hogy Peter Jackson is elszégyellné magát. Aztán a gonosz török bejelenti, hogy a szokásos sarc mellett gyerekekre is igényt tart.

Az alkotók figyelmen kívül hagytak bármiféle lelki mozgatórugót, amit a történetmesélés megkövetelt volna. Vagy ha mégis szem előtt tartották, akkor sértően bénán dolgoztak rajta. Az első perctől fogva nyilvánvaló, hogy a tökös akciójelenetekért készült a film, amivel nincs baj, mert jellemzően mi is ezért nézzük (annak ellenére, hogy nem lettek jók). Mégis váltig állítom, erős történet nélkül, kézzel fogható konfliktus, krízis és teherérzet híján a film elröppen az emlékezetünkből, akár sarlófecske a nyári szél hátán, de amennyiben megfizettük az árát, a készítőknek igazából mindegy.
Ennél fogva bármennyiszer alakul át a ballonkabátos Dracula denevérfelhővé, hogy mészárlásba kezdjen, utána valahogy nem érezzük azt az elégedettséget, amit ez a mozgókép ígér.
A konfliktus a nép iránt érzett felelősség köré épül, amit végül is egy nagyjából 20 főből álló társasággal állít szembe; közben a vérszomj egyre erősödik… aztán 24 óra után az izzadó, elvonási tüneteket produkáló Vlad valahogy felülkerekedik mindezen.

Az egész világ eleve zavaros. A szabályok nem ismerszenek meg kellően. A vérivás funkciója is függőben marad, és még az elején elhintenek egy sub-plotot, amire legközelebb csak a film utolsó tíz másodpercében emlékeztetnek. Egyem meg őket! Azt hitték, lesz folytatása!
Nem csak a történet, de a film is önmagában bugyuta. Kevés dolognak van kifejezetten értelme, rengeteg jelenet láttán merülnek fel kérdések, amelyekre csak egyvalami lehet a válasz: – Ezt bizonyára ők sem gondolták végig!
A szórakozás kulcsa, ha nem vesszük komolyan a filmet, ám ez nem egy vígjáték, vagy egy független agymenés, hogy ilyesmi megengedhető legyen.